Öregség, vagy fiatalság?

Lehet-e, tudunk-e életkorban, mentalitásban, viselkedésben éles vonalat húzni, hogy ki a fiatal, ki az öreg, mikortól, mitől és miért  vagyunk, leszünk tudunk fiatalok, öregek lenni az életkor függvényében, illetve az életkort nem figyelembe véve.

Mindenki által közismert élmény:

Az Amerikai Egyesült Államokban, -  ahol általában  mindenki autóval közlekedik -  felfigyel egy benzinkútnál egy idős /kb. 90 éves matrónára, aki két botjával kiszáll egy hatalmas Cadillekből, megtankol, majd visszaül a kocsijába és megy tovább. 

Magyarország egyik eldugott falujában eligazítást kér egy idős házaspártól /cirka  80 év körülinek látszanak, udvariasan "lenénizi", lebácsizza őket  külsejük alapján, aztán a beszélgetés során, pár mondat után kiderül, hamarosan ünneplik az 50. születésnapjukat.

Nem fiatalok, de nem is vének

A Nyugati  világban ritkán látni elaggott , idős embereket, mert élnek és élvezik az életet.  Az, hogy öregasszony, öregember sértő kifejezés és  valójában ez a fogalom nem létezik. sokan talán ekkor élik meg  az életet teljes valójában, fiatalos lélekkel és megfelelő - legyőzött betegség--tudattal -  aktivitással; Nem fiatalok, de nem is VÉNEK: 
Megúszhatjuk a vénség megélését, az élet mosolygós igenlését, az életkor által adott  lehetőség kihasználását és hogy a már nem éppen fiatal kor is megkapja azt a  szépséget, amire méltók és alkalmasak vagyunk?

Mennyire igazak Albert Schweitzer gondolatai, aki épp az 50 feletti korosztálynak teszi fel a és válaszolja meg azt a kérdést, hogy valójában  "Ki a fiatal". Hallgassuk meg, és higgyük el, azt mondja el, ami mindenki számára az élet igenlés  mottója lehet:

" A fiatalság mércéje nem az életkor, hanem a szellem és a lélek állapota: az akarat-és képzelőerő, az érzelmek intenzitása, a jókedv és a kalandvágy győzelme a lustaságon.  Csak az öregszik meg, aki lemond eszményeiről. Az évek múlásával ráncossá lesz az arcod, de ha kialszik benned a lelkesedés, akkor lelked ráncosodik meg. Gondok, kétségek, az önbizalom hiánya, reménytelenség, mind hosszú évek, melyek nemcsak a testet húzzák le a föld porába, hanem a lelket is. Az ember - akár tizenhat éves, akár hatvanhat - csodára szomjazik, elámul a csillagok örökkévalóságán, gondolatok és a dolgok szépségén, nem fél a kockázattól,  gyermeki kíváncsisággal várja, mi lesz holnap, szabadon örül mindennek. Olyan fiatal vagy, mint a reményeid, olyan öreg, mint a kétségeid. Olyan fiatal, mint ön bizalmad, olyan öreg, mint a félelmed. Fiatal,  mint a hited, öreg, mint a csüggedésed. Fiatal vagy, míg befogadod a szépség, az öröm, a merészség, a nagyság - az ember, a föld, a végtelenség hírnökeit. Csak akkor öregszel meg, ha már nem szárnyalsz, és hagyod, hogy a pesszimizmus és a cinizmus  megdermessze  a szíved!!"

E gondolatok igazságához nem fér semmi kétség. De képes-e az ember  szembefordulni, azzal, ami jön, képes-e az öregedést késleltetni, képes-e, ha testben m ár el is érte  ez a fránya   idös kor - megtartani szíve, lelke, mentalitása meg-megújuló frissességét. Minden elfogultság ellenére azt gondolom igen.

Te mit gondolsz erről?