János túl van az ötvenen, négy felnőtt gyermek édesapja, akik már kirepültek a családi fészekből és megállják helyüket a mindennapokban.

Felesége, Rozi, még mindig vonzó, csinos nő, ad magára, szakmájában továbbra is szárnyal, közben pedig igyekszik őrizni a családi fészek melegét. A gyerekek sokat látogatnak haza, jó viszonyt ápolnak a szülőkkel, abszolút idilli család benyomását keltik. Csakhogy Jánosnak egy éve titkai vannak, amire néhány hete fény derült. Szeretője van. Ráadásul egy férjes asszony, aki még csak a húszas évei közepén jár. De hogy is van ez? Noémi a gyereke lehetne, János mégis azon hezitál, hogy maga mögött hagyva az elmúlt 30 évet, új életet kezd, amit azzal magyaráz, hogy végre élni szeretne, szenvedélyre vágyik, feleségével való kapcsolata elfáradt.

Kapuzárási pánik vagy életközépi krízis?

Érdemes elkülöníteni az életközépi válságot a kapuzárási pániktól.

Az életközép a harmincöt és a negyvenes évek vége közötti időszak, amikor még van lehetőség váltani, új életet kezdeni, akár karriert, akár magánéletet tekintve. Viszont ebben az időszakban erre a nagy váltásra már nincs sok idő, ezért érzik azt, hogy “most vagy soha” helyzetben vannak.

A kapuzárási pániknál az öregedés már közvetlenül fenyeget és a valódi váltás lehetősége már nem igazán adott, ezért pánikszerűen kezdik habzsolni az életet, többnyire olyan dolgokat tesznek, amik irreálisak, nem a koruknak megfelelő, és nem is igazán veszik figyelembe mások érzelmeit, érdekeit. Előfordul, hogy az idő múlását sem akarják tudomásul venni, nehogy azt érezzék, lemaradtak valamiről.

Lehet-e hasznos a kapuzárási pánik?

Van, akinél átmeneti állapot, majd gyakorlatilag leltárt készít életének eddigi eseményeiről és rájön, hogy a család mellett a helye. Viszont van, aki ekkor érti meg valóban, hogy céltudatosabban, eddig elnyomott vágyait megvalósítva kell élnie, hiszen az idő véges. Így a kapuzárási pániknak lehet pozitív kicsengése is, ám csak akkor, ha nem a jól felépített, tartalmas életünket adjuk fel holmi hóbortokért, hanem az addigi szürkeségből vagy céltalanságból talpra állunk, és felelősséget vállalva megvalósítjuk reális vágyainkat.