"a vágy természete határtalan és a legtöbb ember csak annak él, hogy
kielégítse azt." /Arisztotelész/
 
Szenvedélyes szerelemmel szeret, szenvedélyesen gyűlöl, szenvedéllyel eszik, szenvedéllyel játszik, iszik, izzik benne a szenvedély. Nap mint nap gyakran használjuk ezeket a kifejezéseket, de érezzük-e a kifejezés mélyén e szavak  jelentését, a fogalom jelentőségét. A szavak kimondásával megjelenik a képzeletben képileg a szenvedély fogalma.

A szenvedély fogalma

Ha a szenvedélyt, mint fogalmat akarunk meghatározni, lehetetlen egy szóval definiálni. Hatalmas érzelem, indulat megjelenése pozitív és negatív
 irányba, amely késztet valami cselekvésre és abban a pillanatban minden más gondolat, tevékenység, késztetés megszűnik vagy takarék lángra kerül. Csak egyetlen dologra fókuszál az egyén, hogy ezt a felhalmozódott hatalmas  feszültséget kioldja, az adekvát viselkedést beindítsa és engedjen azonnal  teret a nagy amplitúdójú vágynak, majd kielégülésnek. Az ember vágyik rá de fél is attól, mikor és hogyan keríti hatalmába, mikor és hogyan ejti rabul a testét és lelkét. Vágyik a megismerésére, hogy magáévá tegye azt az elsöprő érzelmet, amit jelent számára a szenvedély, és ennek következtében képes legyen feltépni minden eddigi kötelékét.

Jön robogva, mint egy hurrikán, pompás hatalmas fenséges hatalmával maga alá gyűri az embert a szenvedély, az ésszerű gondolkodását, a lelki stabilitását, nem néz sem istent, sem embert uralni akarja és tudja a pillanatot. Ígér, csábit minden mást értéktelenít, leszól és legyőz és fogva tartja szoros kötelékkel a lélek minden rezdülését. Ezt a szent, kegyetlen és néha halálos érzést CSAK az ember képes megélni. Eljutni a mennyek kéklő világába és lebukni a poklok kénes bugyrába.

Te már megélted a szenvedélyes szerelmet?