Dóra közeledik a 30 felé és szingli.

Hosszú évek óta szeretne már megállapodni, férjhez menni, gyerekeket szülni, már az esküvőjét, gyermekei számát is pontosan megtervezte, épp csak alkalmas partner nincs még hozzá. Gyönyörű, csinos, intelligens nő, irigylésre méltó karrierrel. Mégis egyre csalódottabbnak érzi magát, és egyre magányosabbnak. A családi összejöveteleken feltett kínos magánéletre vonatkozó kérdésekből pedig már jó ideje elege van, persze igyekszik ezeket a helyén kezelni. Leginkább az egyedül töltött esték során erősödik fel benne a magányosság érzése. A környezete erről mit sem sejt, hiszen Dórát erősnek, határozottnak és leginkább válogatósnak látják.

Sokaknak ismerős a helyzet, ugye?

Árthat-e a magány?

A magányról a legtöbb embernek a társ utáni vágy, az elhagyatottság, a félelem vagy a szomorúság jut eszébe. Pedig óriási a különbség aközött, ha valaki egyedül van vagy magányosnak érzi magát.

Legyél jóban magaddal!

Az egyedüllét általában rövidebb időszakokat ölel fel a társas kapcsolatokon belül, így nem jelenthet komolyabb problémát. Ha épp a szinglik táborát erősítjük, egyáltalán nem törvényszerű, hogy magányosnak is érezzük magunkat. Ha valaki jó társasága saját magának, az kiváló alap lehet egy későbbi párkapcsolathoz, hiszen a kétségbeesett párkeresés jó eséllyel olyan partnert eredményez, akivel nem lesz érett, kiegyensúlyozott, egyenrangúságon alapuló kapcsolatunk.

Egyedüllét és magány között nagy különbség van

Azt se felejtsük el, hogy a magány nem csak negatív jelentéssel bírhat. Képviselhet egyfajta értéket is, amikor konkrétan vágyunk az egyedüllétre: egy hosszú munkanapot követően magunkra zárjuk az ajtót, kikapcsoljuk a telefont vagy akár egyedül utazunk el valahová a világ zaja elől. Ez persze csak rövidebb időszakra szól.

A túl sok egyedüllét, akár választott, akár kényszerből alakul, bizonyos idő után magányossággá is válhat.

A magányról nehéz beszélni

A valódi magányosságról viszont nagyon nehezen tudunk beszélni. A szexuális problémáinkról vagy a pénzügyi gondjainkról is könnyebben beszélünk, mint arról, hogy minden este egyedül bújunk ágyba vagy arról, hogy meghittségre, intimitásra vágyunk, vagy hogy félünk a visszautasítástól.

A magány sokszor a szégyenérzet forrása

Pszichológiai megfigyelésekből tudjuk, hogy a magány a szégyenérzet forrása, valamint a kapcsolati és személyes kudarc megnyilvánulása. A kutatások kimutatták, hogy főleg a férfiak járnak jól, ha titokban tartják a magányukat, ellenkező esetben jóval erősebb elutasításban van részük, főleg a nők részéről. Sajnos a magányosokat a társadalom hajlamos különféle hátrányos jelzővel illetni: maradék, selejtes, népszerűtlen, stb, persze helytelenül. Így értelemszerűen ők kisebb vonzerővel bírnak. Sőt, akár fel is ébreszthetik másokban a magánytól való félelmet.

Mint tudjuk, az ember alapvetően társas lény, fontos, hogy érezzük: szeretnek bennünket, tartozunk valahová.
Ezért ne süllyedjünk el a keserűségben és a magányban, ha épp nincs párkapcsolatunk. Töltsünk annyi időt a családunkkal, barátainkkal, amennyi jól esik, de tanuljunk meg egyedül is működni a mindennapokban, és találjuk meg a társas élet és az egyedüllét közötti egyensúlyt. Semmiképp se keressünk görcsösen párkapcsolatot, csak azért, mert félünk az egyedülléttől, hiszen az egyedül töltött időszakokból is rengeteget lehet tanulni, ezáltal pedig mi magunk is fejlődünk.

Te voltál már magányos?