Ha a család tagjai között harmónikus és érzelem gazdag a kapcsolatrendszer, akkor az egész családban pozitív előjelet kap, és mindenki tisztelettel nézi, üdvözli és ünnepli, hogy a pillangó repülni kész, és szépséges kislány helyett már a nőt mutatja.

Hamupipőke belépett a bálba. Romantikus lénye a királyfit várja, aki ha nem is fehér lovon (mert más közlekedési eszközzel járnak a mai világban az emberek), de kedvesen, szelíden, finoman udvarolva próbálja megtölteni a lényével is a lányka rózsaszín lányszobájában megélt fantáziáját.

A hódítás nem szabad, hogy azonnal nemiségbe csapjon át

Szomorú, de egyre kevesebb szerelem borul virágba a romantikából, mint amennyi lehetne. A fiatalok fejlődése felgyorsult, ami a rohanó és önmegvalósító lét egyenes következménye, de ahogy erről már az előzőekben szó esett – nem a személyiség és az ambíció szemszögéből nézve a folyamatot –, az előző történelmi korokban is sok komoly teher nyomta az ifjak vállát, illetve inspirálta tetteiket. Erről az oldalról szemlélve a világot ma sincs ez másként. Nem ezzel van a baj, de baj van, mert az ifjúság szép szerelme átfordul a nemiség irányába. Nem tudják megélni a párkapcsolat legszebb, leggyengédebb bimbózó indulását, mert betör életükbe idő előtt, megfelelő érettség nélkül a nemiség. Nincs felkészülve, nem ismeri önmaga és a másik érzésit, nem tudja nyomon követni az együtt járás állomásait, sodródik engedi magát  sodortatni.

Udvarolni jó!

Vágjunk bele a közepébe, e nélkül nem tanulja meg senki a számára követendő nemi szerepet.

A fiú hódít, hódítani akar, de nem mindegy, hogyan, és fontos, hogy a hódítás milyen viszonzásra talál. Tanulják ezt a mai fiatalok valahol, azt hiszem, de nincs erre nagy lehetőség. Pedig talán fontosabb sok más életre nevelési programnál. Persze, fontos, hogy mindenki tudása legjavát adja a tanulásban, hogy tudjon kulturáltan viselkedni, enni, köszönni, a helyzetnek megfelelően kommunikálni különböző korú emberekkel. Hogy pontos legyen, hogy ne hazudjon, vagyis tartsa be az erkölcsi értékrendeket, amelyeket a család írott vagy íratlan szabálya megkövetel. Szóval sok-sok minden felgyülemlik az emberben, mire eléri a felnőttkort. De mi van a szerelemmel, a párkapcsolattal, a különböző szerepek megtanulásával, alkalmazásával a gyakorlati mindennapi életben? Ezt illik és kell tudni, mert itt is igaz az az elv, hogy a kevés az néha többet jelent az egyén számára.

A hódítás művészetét, az udvarlást lehet és kell is tanulni

Sok kultúrában – bizonyos, nálunk fejletlenebb országokban is tapasztalható – már a serdülőkor előtt felkészítik a fiatalokat a másik nemmel való találkozásra, kapcsolatépítésre, hiszen az életünkben a legszebb és legboldogabb élményeket itt éljük át. De ezért tenni kell, és nem is keveset. Ezért született meg az udvarlás, ezért szükséges a nő és férfi között az érzelmi kötelék kiépítésében az, hogy akarjunk, tudjunk a másik kedvére beszélni, tenni, viselkedni.

Az udvarlás iskolájában manapság nincs negyedik, ötödik, hatodik osztály

Az óvodáskorra visszaemlékezve – ezt nem mi látjuk, szülők, rokonok mesélik el családi sztorizgatások alkalmával – megjelennek igazán pikáns édes hódítások, csábítások, a nemi szerep gyakorlás finom elemeivel. Azok még ösztönből, nem tudatos stratégiaként indulnak be a másik nem iránt. Aztán ez elfelejtődik, elcsendesedik a kreatív tudásvágy, és marad egy űr, amit a serdülőkor beköszöntével akar az egyén betölteni. Nem figyelve a pasztellszínekre, a finomságokra, a lelki egymásra találásra. Úgy érzi az ifjú, hogy már én vagyok a nő/férfi, aki mindent megtehet és meg is tesz. Ez a mindenki által ismert és átélt omnipotens érzés (mindenre képes vagyok, mindenre alkalmas vagyok, mindent megtehetek). Nem egyértelműen csak pozitív részekből áll, a negatív érzések is legalább ennyire erősek. Talán az udvarlás elhagyása is innen táplálkozik, azt gondolja, hogy már az érett szexet is tálcán hozza elé a sors, csak el kell venni, és élni kell azt, amit a helyzet ad. De ez micsoda megtévesztő ördögi fintor! Kihagyni az iskolás évekből mondjuk az ötödik, hatodik és még a hetedik osztályt is, és már a negyedik után a nyolcadik osztályba jutok. Ugye, ez egy kicsit vicces? A párkapcsolatban kihagyni egy fontos állomást talán nagyobb törést okozhat mint egy-egy osztály elvégzése nélkül magasabb osztályba lépni. Csak az utóbbira nincs példa, mert az lehetetlen, a másik dologra viszont sok példát tudna elmondani az a hozzáértő, aki emberekkel foglalkozik. Igen, de ezt nem bünteti a törvény. A másik, ha kiderül, ott a szülő megüti bizony a bokáját.