Együttlét, szex, maszatolás… melynek mindig orgazmusban kell végződnie? Vagy talán mégsem? Létezik jó szex orgazmus nélkül?

Közhely, hogy olyan világban élünk, amelyben mindent azonnal megkaphatunk, és élve ezzel meg is akarunk kapni. De ez vonatkozik vajon azon kevés intim és bensőséges helyzetre is, mint a szexuális együttlét? Ott is erre kell törekednünk? Olyan a világunk, hogy csakis az a jó szex, ha mindkét fél kielégül?
Szerintem nem.

Gondolj csak vissza, mi volt a nagyszüleink/szüleink idejében?

A szexuális forradalom előtti időszakban a jó szex csak a férfiak kiváltsága volt, és főképp a gyereknemzés a célja. Nem létezett olyan, hogy elélvezni, elmenni, orgazmust átélni. A nők részéről semmiképp. De ez arra vitte vajon a nőket, hogy ne is feküdjenek le azzal a férfival, akit szeretnek, és akivel együtt élnek? Orgazmus nélkül nem tudták élvezni azokat az intim és egyedülálló pillanatokat, melyeket a szex szerzett nekik?
Nem hinném.

Ha egy kicsit sem kívánták a férfit, az sok esetben megnehezíthette volna magát az aktust. Szóval biztosan előfordult, hogy orgazmus nélkül is tudták élvezni, és tudtak élvezni. Persze megkérdezni őket nehéz lenne, hiszen akkor még a szex tabuként létezett, nem szívesen osztották meg az élményeiket, és szerintem, ha megkérdeznétek édesanyáitokat, hogy „Anya, Neked mindig orgazmusod volt, mikor apuval szeretkeztetek?”, nem valószínű, hogy őszinte választ kapnátok. Zavartságukban valószínű próbálnák elterelni a témát. De nincs is ezzel semmi baj, hisz ők abban a korban nőttek fel. Nekik akkor a szexben más volt a fontos.

Ezzel szemben mi van most?

A szex nem tabu többé, a gátlások lehullottak. A nők és férfiak tudatosabbak, akaratosabbak azzal kapcsolatban, mit keresnek, mi a jó nekik, akár az életben, akár az ágyban. A megismerkedés, randizás, összeszokás szabályai fellazultak, a szex pedig kézzelfogható eszközzé vált a vágy és szükséglet kielégítésben, teljesítésben.

Lehet jó az a szex, ami csupán a szükségleteinket elégíti ki?

Meg akarok felelni a fiúnak? Lefekszem vele.
Azt akarom, hogy ne maradjak le a többiekről? Szexelek.
Csak szeretném, ha valaki figyelne rám és foglalkozna velem? Hát persze, hogy ágyba bújok valakivel.
Szinte olyan, mintha benéznék a hűtőbe, és mindig csak ugyanazt az ételt venném ki, ha bármire is van szükségem. Nincs azzal semmi baj, hogy a szex kapcsolatteremtési eszköz, inkább az a gond, hogy ennek a megfelelő alkalmazása hibádzik. Mintha az élvezeti faktor kezdene elhalványulni.  Csak a szükségletünket pipáljuk ki ezzel, de semmi vágy, beleolvadás, elfogadás, és odaadás.  Úgy tapasztalható, ezeknél a fiataloknál a szex csak eszköz minden csúcspont nélkül.

Csak az a jó, ami megfelel az elvárásoknak?

De ezzel szemben találkozhatunk egy olyan réteggel, akik viszont görcsösen ragaszkodnak ahhoz, hogy a szex csakis akkor jó szex, ha a másik elérte a csúcspontot. Ez is eléggé banális, mégis igaz, hogy eléggé teljesítményorientált világban élünk. Csak az a jó, ami megfelel az elvárásoknak. És az elvárások sokszor irreálisak.

Ha a fiú csak ránéz a lányra, már azonnal nedvesedjen és álljon készen (ismerős a felnőtt filmekből?). Vagy a nő mindenféle szexuális közeledést, pózt kitörő örömmel kell fogadjon, és mindig mindent élveznie kell. (szintén hivatkozva a pornóvilágra). Vagy hogy minden aktusnak orgazmusban kell végződnie, különben defektes a csaj/pasi.
De ezeknek miért kell igazaknak lenniük?

Mi történik, ha nemet mondasz?

Gondolkodj csak. Mi történik, ha épp nem fogadod kitörő örömmel, ha a pasid épp ki akar kötözni és análisan szeretné kielégíteni magát? Vagy ha szívesen elverne pálcával? Elhagy? Úgy gondolom, ha a szükségleteiteket nem tudjátok azonos hullámhosszra hozni, nincs sok keresnivalótok egymás mellett. Szóval csak vizsgáljátok meg néha, mennyire valós az az elvárás, és mi történik, ha nemet mondotok?
De vissza a teljesítményhez.

Csak az a jó szex, aminek orgazmus a vége?

Sok fiatal fiú olyan elvárással fordul a lányok felé, hogy a szex csak akkor élvezetes és jó szex, ha a lány is eljut a csúcspontra. Vannak, akik ehhez már görcsösen ragaszkodnak, miközben a lánynak teljesen megfelelő, ha az együtt töltött aktusok legalább felénél eljut az orgazmusig. És sokszor ilyenkor kerülnek hozzánk. Nem önszántukból, hanem a párjuk kedvéért/elvárása miatt. Újabb elvárások, aminek meg kell felelni. Itt a cél mindig az elvárások csökkentése, átformálása, esetleges lerombolása, azonos szintre hozása a párral. Fontos tudatosítani, hogy a fiatalok sokszor nem is ismerik saját szexualitásukat, testüket, erogén zónáikat annyira, (pl. a csiklói és hüvelyi orgazmus közti különbség és az erre irányuló elvárások-de ez másik téma), hogy tisztában legyek azzal, mit csináljon a fiú ahhoz, hogy orgazmusban teljesedjenek ki. Vagy akár mit csináljanak önmaguknak ahhoz, hogy kielégüljenek.

Szóval hogyan várható el ezek tükrében egy teljesítmény- és szükségletorientált világban, ahol alig ismerjük önmagunkat, hogy mindenáron az orgazmus legyen a végkifejlet egy ágyjelenetben?
Én úgy gondolom, ilyen magas elvárásoknak semmiképp nem kell és nem érdemes megfelelni.

De ti mit gondoltok?