"Nincs szükség olyan természetellenes életet élni, mint ahogy én éltem. Minden időmet a tudománynak áldoztam, mert érdekelt, mert szerettem a tudományos kutatásokat. A nőknek és a fiatal lányoknak csupán egyszerű családi életet, munkát kívánok, azt, amire vágynak".

Fogalmazta meg gondolatát kora nagy fizikus zsenije Marie Curie-Sklodowska. Látta azt a kibékíthetetlen ellentétet, amely a tudományos kutatás, a szakmai karrier és a családi boldogság között fog feszülni az elkövetkező években. Mert az emancipáció beköszönte felvilágosította a
gyengébb nemet arról, hogy az élet nem a főzőkanál kavargatásáról, a baba dajkálásáról, a háziasszonyi teendők armadáról szól. Van elképzelés, van cél, és önmegvalósítás, amivel a szabadszellemű nő képes független szabad életet élni, függetlenül minden más /férfiúi , családi, nevelési/ elképzeléstől.

George Sand /a férfi jogokat követelő írónő/ közzéteszi elvét :

 "A hivatásom a szabadság, és az a kívánságom, hogy senkitől se kapjak se alamizsnát, se könyörületet".

Az ő korában ez izgalmas és új gondolat volt, a férfiak és nők felkapták a fejüket és nem értették az elgondolását. Érdekelte a világot az ő szabadelvű izgalmas új eszméket megfogalmazó lénye.
Talán ekkor már más életmódra áhítozott, de még csak nagyon titokban a
felvilágosult művészvilág, amely befogadta a gondolkodó nőket is, bár nem
mindig értett vele egyet. Akkortájt még nehéz volt jogokat kérni, hiszen az
ipari forradalom idején a világ nagyobb "dolgokkal" volt elfoglalva, mintsem
a nők választójogainak, önállóságának a kérdését napirendre tűzni. De a nők harca is megindult és nem lehetett nem reagálni az évezredes hagyományokat megdönteni igyekvő harcos amazonok lázadására.

A XIX. század vége és a XX. eleje új nő ideált teremtett a haladó világban, a nő tanulni, dolgozni akart és részt kért nemcsak a munkából, hanem a politikai részvételből. A hagyományos klasszikus női szerep, feleség
 - és anya - szerep nagy változáson ment keresztül fokozatosan és lassan, a
 nők nagy megelégedésére. A férfiak kezdetben nem értetették, de rövid
 gondolkodás után zöld utat adtak az emancipáció megvalósításához.

Tudták, minél jobban tiltakoznak, annál nagyobb hévvel harcol a nő, hogy új, vágyott szerepét végre megvalósíthassa. Az egyenlő jogokat elv persze "csak" a jelszavakban volt igaz. A nemek harca, szerepe lassan átfordult egy ellenirányú, ellenpólusú szerep igenlésbe.

És a folyamat hömpölyögve árasztotta el a világot, legalábbis a haladó nemzetek országait. A nő fontos, nem másodlagos szerepet kezdett játszani tömegesen a társadalomban, a politikában, a családban, az élet mindennapjaiban. A nemek forradalma napjainkra teljesen befejeződött és itt, Európában más életforma alakult ki. Más módon él a család, másképp nevelődnek a gyermekek, más célt és életformát választ a nő és nem mindig
közös az útja a férfival.

Nem tervez mindenáron családi életet, nem vállal mindenképp gyermeket, máshonnan látja a jelent, és másmilyen jövőről álmodik, mint a szülei. A megváltozott világ más gondolatokat ébreszt férfiban és nőben egyaránt. Egy-két évtizede jelent meg a fogalmak között egy új, sajátos megfogalmazás a magányos emberekre. Nők és férfiak is ide tartoznak, de mégis jobban illik ez a kifejezés a lányokra /22-39 évesek/, akik nem élnek tartós párkapcsolatban. Jellemzi őket a promiszkuitás / váltogatják a partnereket/, könnyeden és szabadon rendelkeznek önmagukkal és társaságbeli életükkel, kapcsolatrendszerükkel. Nem vágynak harmonikus családi életre, gyermekre sem /bár egy-egy nő felvállalja apa nélkül is/, nincs hosszú kötödés, mindig megmarad az egyéniség, nem akar szimbiózist, nem akar önmaga felett kontrollt egy másik embertől /pláne nem férfitól/. Megideologizálja az egyedüllét szépségét, tökéletességét és hiszi, hogy ez számára az egyedüli üdvözítő létforma.

SZABAD, mert nincs függőség, nincs állandó kapcsolat, mindent képes önmaga megtenni, megcsinálni, nem tűri a kérdéseket és a számonkérést, nem szereti a másik szuszogását az ágyban maga mellett. A lakásban minden darab róla szól, a szabadidejével szabadon rendelkezik, oda megy és akkor, amikor akar. Ezért a párkapcsolatban élő nők többsége irigyli a függetlenségét és azt, hogy mennyire jó lehet neki, senkihez nem kell alkalmazkodnia, senkinek nem kell beszámolnia arról, hol volt és mit csinált.. Okos, szép és értelmes, intelligens emberek, nők, akik már megtapasztalták az életükben, hogy milyen nehéz egy kellemes partnert találni, jó kapcsolatban élni és azt állítják mennyivel könnyebb egyedül.
Legalábbis a tudat ezt szajkózza.

Tényleg így van?
Következő cikkemben erről lesz szó!

" A nők minél inkább szeretnének szabaddá válni, annál boldogtalanabbak
 lesznek."

Brigitte Bardot