A minap a barátnőm kisfia azzal jött haza az óvodából, hogy az óvónéni azt mondta neki: „Szégyelld magad!” Mire Andris azt kérdezte: „Anya, azt meg hogy kell? Hogy kell szégyellni magam?”

Hoppá! 5 éves és nem tudja, hogy kell szégyenkezni! Ez nagyon jó hír! Sajnos nagyon kevés az olyan gyerek, aki igazi szabadságban van nevelve, mégpedig úgy, hogy ettől függetlenül nem szabadosságban él, megvannak a szabályok, a normák, a rendszerek az életében, csak nem feltétlen büntetéssel vagy tiltásokkal érik ezt el a szülők, hanem értő figyelemmel és őszinte, nyílt kommunikációval – akár intim témák tekintetében is.

Visszatérve az eredeti történethez, a barátnőm elmesélte, hogy mikor Andrisért ment az oviba, az óvónéni rosszalló tekintettel fogadta és félrevonta, hogy elújságolja, milyen rossz neveltetésű ez a gyerek. A délutáni alvásnál azon kapta, hogy a fütyijét fogdossa. Micsoda szégyen!

Sajnos a környezetemben nem ez az első eset, és feltehetően nem is az utolsó.

De mit is kell tenni, ha azzal fogadnak bennünket az oviban, hogy a gyerek maszturbál?

Semmiképp se dorgáljuk meg, ne emeljük meg a hangunkat és ne is viselkedjünk úgy, mintha valami bűnös dolgot tett volna. Hiszen ebben semmi rossz sincs. A kisgyermekkori maszturbáció, vagyis a kialakuló erogén zónák ingerlése, simogatása ugyanis érzéki élvezetet nyújt és megnyugtató hatású számukra, valamilyen feszültséget csökkentenek vele. Hasonlít kicsit az ujjszopáshoz, ami ugyan nem kifejezetten erotikus, de valamiféle érzéki élvezetet és megnyugvást okoz. A gyermeknek fogalma sincs róla, hogy ez valamiféle szexuális élvezet vagy kielégülés lenne, és az orgazmus helyett is csak egyfajta oldódást, megnyugvást érez, továbbá könnyen el is alszik tőle. Ne büntessük olyasmiért, amivel igazából semmi probléma sincs és nem is tehet róla. Szégyenérzetet pedig végképp ne ébresszünk benne, hiszen egy életre tönkre tehetjük a későbbi szexuális életét.

Nyugodt körülmények között beszélgessünk a gyerekkel az önkielégítésről

Helyette otthon, zavartalan körülmények között ültessük le magunk mellé a gyerkőcöt és kérjük meg, hogy figyeljen ránk, mert valami fontosat szeretnénk neki mondani. Ezt az apa jelenlétében is megtehetjük, de akár kettesben is. Az is fontos, hogy érezze a nyitottságunkat, hogy kényes témákról is ugyanolyan őszintén, higgadtan és egyenesen tudunk beszélni, mint bármi másról, hiszen nekünk is hitelesnek kell lennünk szülőként.

A következőket érdemes mondani a maszturbálásról

Mondjuk el: „Az óvónéni mesélte, hogy simogattad a fütyid/puncid a délutáni alvásnál/játék közben, stb”. Majd erősítsük meg: „Ezzel semmi baj sincs, hiszen ez jó érzéssel tölti el az embert és biztosan neked is jól esett. Ilyesmit nyugodtan csinálhatsz, de csak akkor, ha más nem lát, mert ez nem tartozik másokra, csakis rád. Így kérlek, a továbbiakban ezt olyankor csináld, amikor nem látnak a többiek, mert biztosan van olyan társad, aki ezért kicsúfolna, arra pedig semmi szükség. Rendben?”

Egy óvodás korú gyerek egy ilyen beszélgetést már megért, és be tudja építeni ezt a szabályt is a mindennapjaiba.

A gyerek kicsi, de nem buta

Arra is készüljünk fel, hogy ennek kapcsán lehetnek gyermekünknek egyéb kérdései. Ezeket próbáljuk szintén őszintén megválaszolni, nem szükséges mindenáron lebutítani a történeteket a gólya és a méhecske szintjére, hiszen a gyerek csak kicsi, de egyáltalán nem buta.

Neked már le kellett ülni a gyermekeddel a maszturbálásról beszélgetni?